Háttár

A szervezetek iránti érdeklődésemet a jezsuita renddel és a katolikus egyházzal kapcsolatos kutatásaim során fedeztem fel. Hogyan születnek a döntések a katolikus egyházban? Vagy hogyan sikerült a jezsuitáknak szervezetként közel 500 évig fennmaradniuk? Ezen eredmények közül sok a társadalom más szektoraiban működő szervezetek számára is gyümölcsöző. A jezsuitáktól más dolgokat is meg lehet tanulni: például az informális hatalmi viszonyok és a mikropolitika szerepét a szervezetekben. A változási folyamatok vezetésével, irányításával és tervezésével kapcsolatos ismereteimet nagyban befolyásolják a jezsuita kutatásaim.

A jezsuita renddel kapcsolatos kutatások így elvezettek a szervezetelmélethez, pontosabban Luhmann rendszerelméletéhez. Tanácsadói munkám során arra szolgál, hogy a szervezetek konkrét kommunikációs folyamataira összpontosítsak, kevesebb figyelmet fordítsak az emberekre, mint a cselekvési mintákra, és paradoxonok szem előtt tartva megértsem a szervezetek alapvető döntéshozatali problémáit. A rendszerelméleti elemzés az eszközöm egy szervezet megértéséhez.

Gondolkodásom harmadik hivatkozási pontja a szervezeti etika kérdése (amely, mint köztudott, teljesen hidegen hagyta Luhmannt). Meggyőződésem, hogy hatékony és eredményes hosszú távú munkát csak olyan szervezetekben lehet végezni, amelyek konstruktív, diszkriminációmentes, fenntartható és hibabarát együttműködésre törekszenek. Ez magában foglalja a sokszínűség és a fenntarthatóság kezelését, valamint a jó együttműködés kultúrájának és a konfliktusok konstruktív megközelítésének előmozdítását. Munkámat mindig hídnak tekintem kultúrák, szervezeti egységek, nemek, generációk stb. között.

Négyszemközt gyakran találkozhat velem a kutyámmal a Siebengebirge-ben. Mindig szeretem elővenni a régi szaxofonomat. Korábbi magyarországi életemből finom pálinkák lepárlójaként is ismertek.